Megtekintettem Orbán Viktor évértékelő beszédét. Furcsának tartom, hogy a pulpituson lévő kis táblán a mindig a naptári évszám van, nem pedig azé, amelyet értékelni kell(ene). De ez igazából aktualitási kérdés, nem pedig lényegi.
A beszéd jó volt - na ezzel nem mondtunk sokat, Orbán kiváló szónok, jó beszédeket írnak neki, jól egészíti ki azokat és jól adja elő. Különösen amióta szakított a túlzott viccmeséléssel és a nemlétező közmondások beiktatásával. De ez a beszéd még az Ő átlagát tekintve is jó (jobb) volt. Felszabadultan beszélt, mert érezte, a totóeredményeket is sorolhatná, az ováció biztosított. De nem ezt tette, hanem értékelt: nem egy évet, de mindjárt nyolcat. És tervezett: kicsit nagyképűen tízre.
Változás! Ez volt a kulcsfogalom, bár a beltartalmát ugyanazzal töltötte fel a pártelnök, mint mindenki. Tehát ami nincs ma Magyarországon (szociális és generális biztonság, jog előtti egyenlőség, állampolgár központú vezetési szemlélet, színvonalas egészségügyi ellátás, stb.) azok hiányáról a Gyurcsány-korszak tehet (ki más?), és ezeket egy új kormánynak igenis meg kell teremtenie. Hogy ezeken a területeken mind változni és változtatni kell.
Ugyanezt a vonalat bármely más párt is rajzolhatná (a kormányzót kivéve), de Orbán remek kis "betétekkel" szűkítette a kört, hogy ki is lehet (csak!) az új erő.
MSZP: nyilvánvalóan nem, elszámoltatás, felelősségre vonás várható (de nem ám bosszúból, hanem a jövőre való tekintettel... oké, ha Te mondod Viktor :D).
SZDSZ: "le kell számolni a neoliberális eszmékkel, egyszer és talán mindenkorra": tehát ők a Parlamentbe se!
Jobbik: "a szélsőségek másik fajtája a törvényeken kívül helyezi magát... úgy gondolja céljai eléréséhez akár az erőszak is megengedett": na ők bejuthatnak, mert talán majd benyalnak bizottsági helyekért, se semmi komoly szerepet nekik se az új rendben.
Ebből azért látszik, hogy pártelnök Úr azért már most látja ki és mit is fog kormányozni a következő, minimum négy évben. Van azonban pár aggasztó felvetése a beszédben, illetve egy briliáns retorikai csavarja, ami a kötelező stratégia túlélését szavatolhatja - kezdjük tán ezzel:
Tény, hogy Magyarország vagy 3 év kényszerpályán mozog, és még vagy 5 évig azon is kell, hacsak nem akarunk végérvényesen kisiklani. Ezen a pályán (ami nem is pálya, inkább csak egy igen szűkös ösvény) nincs lehetőség vérmesen tekergetni a kormánykereket, mert annak baleset lenne a vége. Súlyos döntések és feladatok várnak tehát a II. Orbán kormányra, olyanok, melyeket meg kell tenniük, akkor is, ha az utat nem ők jelölték ki (közszféra költségvágása; áthidaló hitelek felhasználása, majd ha 2014-ben is nyernek, törlesztése; EU elnökségi periódus; ...). Ezeket azért kell következetesen végrehajtani, hogy mint Viktor mondta "Magyarországnak újra súlya és rangja legyen". Ez a Fidesz feladata kifelé.
Ugyanakkor azt nem lehet, hogy a sok változásra kiéhezett, tőlük szó szerint csodát váró embernek azt mondják, hogy hát ebben, meg ebben azt kell csinálni, amit az MSZP elkezdett - hiszen alapigazsága a pártnak, hogy az MSZP semmis se csinál jól. Tehát idehaza az a feladat, hogy az emberek azt higgyék, minden máshogy lesz, mint eddig.
Itt pedig a látszólagos ellentmondás: hogy vegyem rá a racionalitásra, spórolásra és szolidaritásra azokat, akiknek épp ennek megváltoztatását akarom eladni?
És itt a mesteri vonal, amely a beszédet végig kísérte: tereljük el a nép figyelmét a külföldről: az nincs is! Több ilyen motívumot és jelzést használt Orbán (pl: a külföldnek megfelelés az rossz, és nem kell tovább; a válság mindenkinek a nemzetiségét hozza előtérbe; a magyar problémák itt vannak és nem a nemzetközi pénzpiacon és politikai színtéren), és ezeket egy programpontban sűríti: a következő kormány nemzeti kormány kell legyen. Szinte hibátlan: ugyanis ez majd mindenkiből kihozza a hazai érzületet, bekeményedik a választó (Igen b+, mi megcsináljuk!). És azért valljuk be: ki jár hetente Brüsszelben? Nem sokan. Így ha jól válogatják a híreket (tudom ez nem túl demokratikus felvetés, de fogadjuk el hogy létezik a jelenség), és butítanak kicsit, akkor marhára nem jut a nagy többség tudomására, hogy amit itthon mondanak, azt nem képzik le a külföldre irányuló tettek. Tényleg marha jó, ha összejön kijelenthetjük, hogy ezek ügyes gyerekek.
Említettem a kisebb hibákat ugye. Ezekkel meg kell küzdeni majd, mert most a beszédben ezeket alapnak, építőkőnek mondta Orbán, de én közel se vagyok biztos benne, hogy megvannak.
Rögtön itt a munka: a miniszterelnökség várományosa szerint erre mindenkiben megvan a vágy. Tévedés! Az elmúlt 20 év baszakodása az emberek jórészéből kiölte, ha volt is valaha. Mindenki olyan akar lenni, mint a TV-ben... későn kelek, edzek, bulizok és ha van is állásom, főnök vagyok... jól keresek, sok mindent megengedhetek magamnak. Ennek nem alapja a napi szintű munka, pláne ha azt nem is fizetik meg - így a magyarok többsége a munkáját szükséges rossznak éli meg, erre pedig szerintem nem lehet nemzeti felemelkedést alapozni Orbán Úr!
Vagy itt a szolidaritás, amit szerinte mindenki megél és érez. Szerintem meg ennyire irigy, és érdektelen, önnön magán kívül mindenkit utáló nép nem nevelkedett ki a rendszerváltás után egy se, mint a magyar. Ha itt valami folytán sikerül szociálisan átrendezni a viszonyokat, akkor is az lesz az arcok fő gondja, hogy őket minkét érintheti előnyösebben ez, mint a szomszédjukat - akár úgy is, hogy amazt visszatartsák.
Jó lezárás nincs, a beszéd elhangzott, jó volt, mert tudtunk meg pár infot, de most is biztosan csak annyit, ami ránk tartozik. Orbán terveibe nem akar bepillantást engedni, talán madj csak beiktatása után (de lehet mindenbe akkor se).
Talán egy idevágó eset mégis: egyik nap az Újpest-központ aluljáróban egy önjelölt lelkipásztor a telefonfülkék tövéből térített ezerrel. "El se tudjátok képzeli, de az Úr minden pillanatban ad nektek valamit!" "Neked mit adott ma az Úr, és megháláltad-e már Neki?" Páran álldogáltak, de inkább csak a színvonaltalanság miatt tátották a szájukat, mint figyeltek.
Ekkor a térítő lábánál megelevenedett egy rakás zsák és paplan, ami alól egy hajléktalan feje kúszott ki, és egy az egyben lehányta hősünket, majd dolga végeztével visszavonult a dunyhák alá.
Erre egy középkorú hölgy summázta a látottakat: "Hát lám, akkor Önnek is van már ma mit megköszönni az Úrnak - ha már ezt kapta tőle."
Szóval lehetnek akármilyen komolyak elvárásaink, vagy hitünk, mindig reális esélye van annak, hogy valaki megforgat minket a szarban.
A beszéd jó volt - na ezzel nem mondtunk sokat, Orbán kiváló szónok, jó beszédeket írnak neki, jól egészíti ki azokat és jól adja elő. Különösen amióta szakított a túlzott viccmeséléssel és a nemlétező közmondások beiktatásával. De ez a beszéd még az Ő átlagát tekintve is jó (jobb) volt. Felszabadultan beszélt, mert érezte, a totóeredményeket is sorolhatná, az ováció biztosított. De nem ezt tette, hanem értékelt: nem egy évet, de mindjárt nyolcat. És tervezett: kicsit nagyképűen tízre.
Változás! Ez volt a kulcsfogalom, bár a beltartalmát ugyanazzal töltötte fel a pártelnök, mint mindenki. Tehát ami nincs ma Magyarországon (szociális és generális biztonság, jog előtti egyenlőség, állampolgár központú vezetési szemlélet, színvonalas egészségügyi ellátás, stb.) azok hiányáról a Gyurcsány-korszak tehet (ki más?), és ezeket egy új kormánynak igenis meg kell teremtenie. Hogy ezeken a területeken mind változni és változtatni kell.
Ugyanezt a vonalat bármely más párt is rajzolhatná (a kormányzót kivéve), de Orbán remek kis "betétekkel" szűkítette a kört, hogy ki is lehet (csak!) az új erő.
MSZP: nyilvánvalóan nem, elszámoltatás, felelősségre vonás várható (de nem ám bosszúból, hanem a jövőre való tekintettel... oké, ha Te mondod Viktor :D).
SZDSZ: "le kell számolni a neoliberális eszmékkel, egyszer és talán mindenkorra": tehát ők a Parlamentbe se!
Jobbik: "a szélsőségek másik fajtája a törvényeken kívül helyezi magát... úgy gondolja céljai eléréséhez akár az erőszak is megengedett": na ők bejuthatnak, mert talán majd benyalnak bizottsági helyekért, se semmi komoly szerepet nekik se az új rendben.
Ebből azért látszik, hogy pártelnök Úr azért már most látja ki és mit is fog kormányozni a következő, minimum négy évben. Van azonban pár aggasztó felvetése a beszédben, illetve egy briliáns retorikai csavarja, ami a kötelező stratégia túlélését szavatolhatja - kezdjük tán ezzel:
Tény, hogy Magyarország vagy 3 év kényszerpályán mozog, és még vagy 5 évig azon is kell, hacsak nem akarunk végérvényesen kisiklani. Ezen a pályán (ami nem is pálya, inkább csak egy igen szűkös ösvény) nincs lehetőség vérmesen tekergetni a kormánykereket, mert annak baleset lenne a vége. Súlyos döntések és feladatok várnak tehát a II. Orbán kormányra, olyanok, melyeket meg kell tenniük, akkor is, ha az utat nem ők jelölték ki (közszféra költségvágása; áthidaló hitelek felhasználása, majd ha 2014-ben is nyernek, törlesztése; EU elnökségi periódus; ...). Ezeket azért kell következetesen végrehajtani, hogy mint Viktor mondta "Magyarországnak újra súlya és rangja legyen". Ez a Fidesz feladata kifelé.
Ugyanakkor azt nem lehet, hogy a sok változásra kiéhezett, tőlük szó szerint csodát váró embernek azt mondják, hogy hát ebben, meg ebben azt kell csinálni, amit az MSZP elkezdett - hiszen alapigazsága a pártnak, hogy az MSZP semmis se csinál jól. Tehát idehaza az a feladat, hogy az emberek azt higgyék, minden máshogy lesz, mint eddig.
Itt pedig a látszólagos ellentmondás: hogy vegyem rá a racionalitásra, spórolásra és szolidaritásra azokat, akiknek épp ennek megváltoztatását akarom eladni?
És itt a mesteri vonal, amely a beszédet végig kísérte: tereljük el a nép figyelmét a külföldről: az nincs is! Több ilyen motívumot és jelzést használt Orbán (pl: a külföldnek megfelelés az rossz, és nem kell tovább; a válság mindenkinek a nemzetiségét hozza előtérbe; a magyar problémák itt vannak és nem a nemzetközi pénzpiacon és politikai színtéren), és ezeket egy programpontban sűríti: a következő kormány nemzeti kormány kell legyen. Szinte hibátlan: ugyanis ez majd mindenkiből kihozza a hazai érzületet, bekeményedik a választó (Igen b+, mi megcsináljuk!). És azért valljuk be: ki jár hetente Brüsszelben? Nem sokan. Így ha jól válogatják a híreket (tudom ez nem túl demokratikus felvetés, de fogadjuk el hogy létezik a jelenség), és butítanak kicsit, akkor marhára nem jut a nagy többség tudomására, hogy amit itthon mondanak, azt nem képzik le a külföldre irányuló tettek. Tényleg marha jó, ha összejön kijelenthetjük, hogy ezek ügyes gyerekek.
Említettem a kisebb hibákat ugye. Ezekkel meg kell küzdeni majd, mert most a beszédben ezeket alapnak, építőkőnek mondta Orbán, de én közel se vagyok biztos benne, hogy megvannak.
Rögtön itt a munka: a miniszterelnökség várományosa szerint erre mindenkiben megvan a vágy. Tévedés! Az elmúlt 20 év baszakodása az emberek jórészéből kiölte, ha volt is valaha. Mindenki olyan akar lenni, mint a TV-ben... későn kelek, edzek, bulizok és ha van is állásom, főnök vagyok... jól keresek, sok mindent megengedhetek magamnak. Ennek nem alapja a napi szintű munka, pláne ha azt nem is fizetik meg - így a magyarok többsége a munkáját szükséges rossznak éli meg, erre pedig szerintem nem lehet nemzeti felemelkedést alapozni Orbán Úr!
Vagy itt a szolidaritás, amit szerinte mindenki megél és érez. Szerintem meg ennyire irigy, és érdektelen, önnön magán kívül mindenkit utáló nép nem nevelkedett ki a rendszerváltás után egy se, mint a magyar. Ha itt valami folytán sikerül szociálisan átrendezni a viszonyokat, akkor is az lesz az arcok fő gondja, hogy őket minkét érintheti előnyösebben ez, mint a szomszédjukat - akár úgy is, hogy amazt visszatartsák.
Jó lezárás nincs, a beszéd elhangzott, jó volt, mert tudtunk meg pár infot, de most is biztosan csak annyit, ami ránk tartozik. Orbán terveibe nem akar bepillantást engedni, talán madj csak beiktatása után (de lehet mindenbe akkor se).
Talán egy idevágó eset mégis: egyik nap az Újpest-központ aluljáróban egy önjelölt lelkipásztor a telefonfülkék tövéből térített ezerrel. "El se tudjátok képzeli, de az Úr minden pillanatban ad nektek valamit!" "Neked mit adott ma az Úr, és megháláltad-e már Neki?" Páran álldogáltak, de inkább csak a színvonaltalanság miatt tátották a szájukat, mint figyeltek.
Ekkor a térítő lábánál megelevenedett egy rakás zsák és paplan, ami alól egy hajléktalan feje kúszott ki, és egy az egyben lehányta hősünket, majd dolga végeztével visszavonult a dunyhák alá.
Erre egy középkorú hölgy summázta a látottakat: "Hát lám, akkor Önnek is van már ma mit megköszönni az Úrnak - ha már ezt kapta tőle."
Szóval lehetnek akármilyen komolyak elvárásaink, vagy hitünk, mindig reális esélye van annak, hogy valaki megforgat minket a szarban.
bejegyzés
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése